A STB jelzésfestő vezető tanfolyam véget ért a hónap elején. A záró vizsga Ófalu környékén volt. Egyesületünkből egy vizsgázó (Both Viktória) és egy mentor, segítő (atiKA) vett részt a tanfolyamon. Viki sikeres vizsgát tett, gratulálunk neki! A bizonyítványok kiosztása most szombaton volt a Tettyén! A tanfolyamról egy összefoglaló írás jelent meg az MTSz honlapján Jakab Évitől, a szervező paksi Demeter Egyesület tagjának „tollából”.
Baumann Józsi hétfőn folytatta munkáját a források környezetében. A Kancsal-forrás, Rózsa-forrás, Delelő-kút, Fecske-forrás tisztítása és a forrástáblák állapotának ellenőrzése történ ezen a napon.
Szerdán túrával egybekötött források állapotfelmérését végezte. Remete-rét - Vörös-hegy - Cinke tanya – Szuadó völgyi források – Blokkház – Vörös-hegy – Remete- rét útvonalon megtett 12 km-t. Beszámolója alapján a források vízhozama gyenge, ami a kevés esőnek tudható be. A Laci-forrás és a Tixi-forrás jól adja a vizet, a többi csak csordogál. A források kőfalai erősen erodálásnak indultak, fellazultak a kövek és egy részűk már kifordult a falazatból. A forrástáblák feliratait is újra kellene festeni. Az erdészeti utak a Blokkház környékén szilárd kőzúzalékos borítást kaptak. A kiépített tűzrakókban sok a kirándulók által otthagyott műanyagpalack és egyéb nem oda való dolog. Sajnos a szárazság miatt az őszi gombák nem bújtak még elő. Baumann József
Hajniék kedden a Kistótfalu – Szőkéd – Pogány – Reménypuszta útvonalon tették meg a 20.51 km-t, amihez volt 243 m szintemelkedésük.
Vass Tibi 21-én negyedmagával részt vett a Bugyborék VSZE
Zalai Csullankodók TT 25 km távján. Körtúrájuk Dötkről a Noé borháztól indult. További útvonaluk Dabrony - Csáford - Zalaszentgrót - Zalaszentgrót - vasútállomás - Tüskeszentpéter - vasútállomás – Aranyodi-hegy - Szent Antal kápolna - Zsuppos pince - Dötk, Noé borháznál ért véget. A 25 km-s távon volt 536 m szintemelkedésük. Távból megtettek több km-t a két vasútállomás között felhagyott síneken!
A hölgykoszorú hétvégi túrája most péntekre került. Útvonaluk Hetvehely – Sás-völgy – Farkas-tető – Petőczpuszta – Abaliget volt.
A 13.96 km-n megtettek 352 m szintemelkedést.
Barta Laci és Ági az októberi hosszú hétvégén Horvátországban jártak. Szombaton Plitvicei- tavakat járták körbe, egy rövidebb távot választva, ami nem is volt annyira rövid! Busszal és hajóval is utaztunk egy keveset, így 19,36 km-t sikerült túrázni. Szép táj sok vízesés tarkította útjukat. Vasárnap mielőtt haza indultak, de még megnézték a malom falut Rastokét, és a tündérek földjét! Itt is sikerült 5,33 km-t sétálni!
Ezt a szép hétvégét Harkányi vacsorával zárták!
A Valkai család ismét országjárásra indult. Most Miskolc volt a célpont. Közben a pesti „Kuflis” játszótérre is jutott idejük…
A Kopácsi réten – Ponty ott
Oly sokszor hallottam sokat tapasztalt turista és egyesületi társaimtól a csíptetett pontyról, hogy felkeltette kulináris érdeklődésemet. Nekem, aki a halakkal egyáltalán nem vagyok kibékülve. Ugyanis iszonyodom az uszonyosoktól. Azonban olyan élvezettel meséltek róla, hogy már-már én is számban éreztem annak csodálatosan finom ízét. Kopácsi rétről ennek előtte nem is hallottam. Kíváncsiságom, így nem csak a sosem fogyasztott halétel keltette fel.
Kinek köszönhető valójában a mostani egyesületi kirándulás úticélja, nem tisztázott. Ám az bizonyos, hogy atiKÁnak többször tettem fel tapintatosan a kérdést: mikor megyünk Kopácsra? Tervben volt-e és ezt erősítettem, nem is igazán lényeges, atiKA megszervezte. Nagyon nagy öröm töltött el, mikor értesültem a programról. Tudtam, semmi sem tántoríthat el a részvételtől, ha csak le nem maradok a jelentkezéssel! De sikerült időben... Az októberi hosszú hétvége kellős közepére 22-re esett a kirándulás napja.
24 fő részvételével indultunk neki jól összeszokott társaságunkkal. A Komló – Pécs – Máriagyűd – Siklós – Beremend – Kopács útvonalon haladva jutottunk el úticélunkhoz a Kopácsi rét Természetparkhoz.
„A Kopácsi-rét (Kopački rit) a Dráva és a Duna folyók eszéki összefolyásánál elhelyezkedő 238 hektáros mocsárvidéket foglalja magában, amely megközelíthetetlensége, valamint a gyakori áradások miatt teljesen természetes ősállapotában maradt fenn. Európa egyik legnagyobb természetes mocsárvidéke, s mint ilyen a Ramsari Egyezmény szerinti magas fokúan védett speciális természetrezervátum státusát élvezi, illetve az UNESCO Természeti Világörökség listájára is felterjesztették. A Kopački rét sajátos védjegyének számító szarvas-csordákon felül a vaddisznók is ugyan ilyen szép számban tanyáznak itt. Noha a Kopácsi rét más emlősállatoknak is otthont ad, a madárpopuláció jóval nagyobb számú. Mint egy 300 fajtájuk honos a park területén, közülük a legfontosabb az igen ritka, védettség alatt álló rétisas és a feketególya.”
10:00 órakor indultunk hajókirándulásra. Az Információs házikóban váltottuk meg jegyeinket. Engem itt ért egy meglepetés, ugyanis egy belépő erejéig nyugdíjas lettem. A belépőjegy feljogosított bennünket egy interaktív kiállító tér megtekintésére, amire sajnos idő hiányában nem került sor. Lehetőség lett volna a hajóállomásra kisvonattal eljutni. Ez azonban fel sem merült bennünk, bakancsos turistákban. Kellemes sétával alig negyedóra alatt végig sétáltunk a töltés melletti fából készített cölöpös „járdán”. Így a vegetáció télre való felkészülésének idején is nagyon szép látványban volt részünk útközben. Szépen felújított kikötő várt a vízparton, modern sétahajókkal. Indulás előtt napfürdőztünk egyet és levelibékáztunk kicsit. Miután elfoglaltuk helyünket a sétahajón és útnak indultunk kedves magyar fiatalember, Máté – aki a Természetpark alkalmazottja – érdekesen és figyelemfelkelőn mutatta be nekünk a Kopácsi rét történetét és természeti értékeit. Mint megtudtuk nem a legszerencsésebb időszakban érkeztünk, mert a vízszint alacsony volt és a vándormadarak már útra keltek. Ennek ellenére az itt költő kárókatonák, gémek és gyurgyalagok, vándorludak azért megmutatták magukat nekünk. Nagyon kellemes volt a hajókirándulás. Ugyanazon az útvonalon sétáltunk vissza a buszunkhoz, amin érkeztünk és siettünk Kopács falucskájába, ahol már tárt kapukkal várt minket Vass Tibor (a helyi lakosú!), akinél bejelentkeztünk annak a bizonyos híres csíptetett pontyból készült ebédnek az elfogyasztására. A fogadás igazán szívélyes volt. Bátran kijelenthetem, hogy elszoktunk a hasonlótól mostanában. Pedig az igazi falusi vendéglátás ilyen kellene, hogy legyen. Vendégváró kajszipálinka szalonna, szalámi, pogácsa várt a fogadóasztalnál. Tibi örömmel köszöntött minket és invitált közelebb a minden tekintetben saját készítésű finomságait elénk tárva. Nem csupán házigazdánk vendégszeretete nyűgözött le, hanem az udvarban parázs fölött a szépen felcsíptetett és pirulva sülő pontyok látványa. Hallhattuk családjuk történetét, láthattunk néhány régi fotót az 1965-ös árvízről. Nekünk nem víz mellett lakóknak felfoghatatlan milyen lehet egy-egy árvizet megélni. De nem is azért jöttünk igazából. Ezért hamar a szépen megterített asztalokhoz helyezkedtünk és fogyasztottuk el fantasztikusan finom ebédünket. Itt jött életem legújabb szintemelkedése: megszerettem pontyot enni. Boldog elégedettséggel nyugtáztam saját magam meghalasodását. Bátran állíthatom, senki nem maradt sem éhes, sem szomjas. Jól illet ide a következő szállóige: Tele pocak, tele bendő-turistának elegendő!
Megköszönve a szíves vendéglátást elbúcsúztunk Tibitől, családjától és Kopács településtől.
Újra hálával telt szívvel köszönhetjük atiKÁnak a szervezést!
Forrás: https://croatia.hr/hu-hu/termeszet/kopacsi-ret
Pécs, 2023. 10. 25. Both Viki
Kedves egyesületi tagjaink!
Hamarosan eltelik újabb öt év. Felhívom figyelmeteket, hogy jövő év elején vezetőség választó közgyűlésünk lesz! A vezetőség mandátuma 2024.02.23-n lejár! 2024.02.25-e vasárnap a közgyűlésünk tervezett időpontja. Korábbi időpontban valószínűleg nem lesz a közgyűlésünk, ha csak valamilyen váratlan fordulat nem következik be az egyesület és a vezetőség életében! Január közepéig meglesz a pontos dátum és helyszín! Addig is lehet gondolkodni és javaslatot tenni a következő elnökség összetételéről! Gida Tibor várja a javaslatokat, észrevételeket.
A vezetőség nevében Jancsi Attila, Elnök, de a Barátaimnak még mindig atiKA.
