Október 28-án Vass Tibi Erzsivel és Zsuzsával körbe járták a Deseda tavat. A túrán 19,1 km-t, és 147 m szintemelkedést tettek meg. A túra után megnézték a toponári Festetics kastélyt, majd Szigetvárnál a Magyar-Török Barátság Parkot.
Még egy képsorozat a „Gyere velem” túráról. Mivel a „Vándorok” is meghirdették és jöttek barátok is, rég látott tömeg volt az egyesületi túrán…
2023. október. 30. hétfő. A Magyarok kunyhója emlékhelynél az emlékoszlopon favédelem az erdészeti jelképen. Az alapba fészkelt farontó hangyák ellen tavasszal folyékony hangyairtót kell majd alkalmazni, mert megeszik az emlékoszlopot. A tűzrakóhoz elvitt eredeti pihenőpad újra festése favédő festékkel. A Pipás-forrás ellenőrzése a viharok után. Sajnos sok bükkfa kitört gyökerestől, de szerencsére a forrásban nem keletkeztek károk. A forráshoz vezető turistaútra fák dőltek, melyek nehézkessé teszik a forrás megközelítését. A forrás közelébe dőlt vastag fák elfűrészelése és elszállítása jó lenne. A kerületvezető erdésznek Golubics Istvánnak jeleztem a fa kidőléseket és megígérte, hogy intézkedik. Baumann József
Vass Tibiék november 1-én Erzsivel, Irénnel, Marcsival Szászvárra utaztak, ahol bejárták az „Aranyló Ősz” 24 km-s teljesítménytúra útvonalát a Főtérről indulva. Útvonaluk Szászvár, Főtér - Bányatelep - Vörösfenyő kh. – Hodácsi-völgy - Máré-csárda - Máré-vára - Iharos-kút – Lakkeri-fenyves - Cigány-hegy - Dobogó - Mézes-rét - Kantár-hegy - Bányász klub - Szászvár, Főtér volt. Ezen az útvonalon megtettek 23,9 km-t, 732 m szintemelkedéssel.
A hét elejei túrájukon Hajniék a Mecsekszentkút - Gégen-kút – Vörös-hegy – Orfű – Abaliget útvonalat járták be. A túrájuk távja 13,15 km, szintemelkedése 399 m volt.
Kerítésfigyelő túrán a nyuggerek
November 2-án a csütörtöki nyugger túra útvonalát egy telefonhívás után határoztuk el. Egy turistatársunk jelezte, hogy egy ismerőse, aki egy túrát szeretne szervezni Vágotpusztára, előzetesen bejárta az útvonalat, és a Sikondáról Vágotra vezető Szent Márton útvonalat lezárva találta, és nem tudott tovább menni.
Erről állítólag egy fényképet is mellékelt, amin egy, az utat elzáró, fakeretes, dróthálós kapu látható. Mivel ezen az úton már nagyon sokszor túráztunk, nemigen tartottuk elképzelhetőnek az út lezárását: ez az út a Vágotra vezető egyik fő erdei út. Gondoltuk, utána járunk a dolognak. A Sikondai elágazó autóbusz-megállóból indultunk, ezúttal csak három fővel (atiKA és Rongyi más elfoglaltság miatt nem tudott velünk tartani). A szilárd burkolatú részt elhagyva az erdőben már kissé sáros úton mentünk.
Egyszercsak egy traktor, majd később egy terepjáró jött szembe. Akkor hát nem lehet lezárva az út! A gerincre felérve egy vadkerítéssel bekerített területhez érkeztünk, a kerítés keresztezte az utat (amivel egyébként már tavasszal is találkoztunk). A kerítéshez érve egy kaput találtunk, melyet egy rigli kiakasztásával lehetett nyitni. Zár, lakat semmi! Ez volt tehát az a hely, amit az illető (leendő túravezető) lezárásnak vélt. Gyakorlott túrázók tudják, hogy az erdőben számtalan helyen találkozhatunk vadkerítéssel, melyen vagy nyitható kapun, vagy – ha azt zárják – egy gyalogos átkelő létrán lehet átmenni, villanypásztor esetében pedig kiakasztható vezetékrész biztosítja az áthaladást. Így aztán kinyitottuk a kaput, majd magunk mögött be is csuktuk. A terület túloldalán ugyanígy tudtunk kimenni, és hamarosan Vágotpusztára értünk.
Felhívtuk turistatársunkat, és elmondtuk neki a tapasztaltakat. Az ismerőse majd csak beletanul a túravezetésbe! Vágoton keveset időztünk, és felidéztük pár szó erejéig a Mecseki Láthatatlanokat. Utána gyönyörű őszi erdőben, napsütésben ereszkedtünk le Bánosra. Az utat szegélyező fiatal erdőben megcsodáltuk az öreg – becslésünk szerint 150-200 éves – tölgyeket, egykori hagyásfákat, melyek méltóságteljesen álltak ifjú társaik között, és sugározták feléjük az életbölcsességet. Bánosról már az aszfaltúton mentünk Mecsekrákosra, mivel a sár miatt nem akartunk betérni a sárga jelzésen a Toplica felé. A Medvehagyma Ház épületében üzemelő Tópart Café & Bár teraszán ülve vártuk meg a pécsi autóbuszt, némi csapolt Gösser elnevezésű vesekő elleni gyógyszer társaságában.
Strasser Péter
Rongyí és Böbi unokázós hetet tartott. Hazavitték az unokákat Kapuvárra és közben megálltak Zalaszántónál és felmentek Tátika várához. Haza jövet Balatongyöröknél a Bél János kilátóban jártak.
Szombaton a hölgyek Hetvehelyről csináltak egy körtúrát. Hetvehely – Kán – Hetvehely útvonalon a 15,5 km-hez volt 285 m szintemelkedés.
Vasárnapra volt meghirdetve a „Márton napi előzetes” néven egy most már hagyományos „túra”. A „Tavasz” vendéglőnél gyülekeztünk és vártunk, amíg legalább egy kicsit enyhül az eső. Azt már itt megbeszéltük, hogy a nap túra része elmarad. Tonyó megérkezése után irány a pince az Avas-alján. Először a szokásos Márton napi menüink kerültek elő, úgymint libazsíros és töpörtyűkrémes kenyerek, sózott lilahagymával kevert sült kacsacomb darabok és természetesen az étvágygerjesztő italok. Ezután beszélgetésbe kezdtünk az élet nagy dolgairól… Közben előkerültek az Árpi által hozott idei gyűdi borok, sajnos Tonyónak idén nem volt olyan termése, amiből készíthetett volna kóstolni való nedűt. A későbbiekben már a tavalyi és még régebbi borokat is kóstolhattunk, így a végére már húsz fölé kerültünk a poharakba töltött italokból. Jól éreztük magunkat és itt is köszönet Zsuzsikáéknak a vendéglátásért és Árpinak a kínált italokért! Akik ebben az igazi őszinek mondható időben is részt vettek programunkon a következők voltak: Manya, Zsuzsika, Árpi, Gábor, Tonyó és atiKA!
Szezon zárás a Tátrában
„November elsején a Tátrában újra kezdődik a túraútvonalak egy részének a kirekesztés időszaka, hogy a magashegyi térség természete fellélegezhessen a látogatók legnagyobb rohama elől. A Chata pod Rysmi (Hunfalvy-völgyi menedékházat) kivételével azonban továbbra is minden alpesi kunyhóba eljuthat.” Adja hírül a Tátrai Nemzeti Park (TANAP). Bővebben a Nemzeti Park honlapján…
